Dirk Kurbjuweit: Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

Fülszöveg:

A belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Könyv információk:

Kiadó: Athenaeum
Eredeti megjelenés: 2012
Magyar megjelenés: 2016
Oldalszám: 230 oldal
ISBN: 9789632931623
Fordította: Csősz Róbert
Itt megvásárolható

Véleményem:

Miután letettem kicsit magamhoz kellett térnem, hogy most mi is van. Vajon helyes, amit Randolph tett vagy kellett volna találnia egy másik megoldást? Ha én vagy családom kerül, ilyen helyzetbe hogyan reagálnánk rá? Hasonló módon, mint a Tiefenthaler család?

Biztos mindenkinek van egy olyan szomszédja, akinek jobban örülne, ha messzebb kerülne tőle és családjától. Ennek lehet az oka, hogy hangos, trehány, pletykás vagy mondjuk zaklató. Mit tesz az ember ilyen helyzetben? Megpróbálja először szépen, normális módon megbeszélni a dolgokat, hogy ejnye – bejnye, tessék változtatni a dolgokon kedves szomszéd! De ha semmi sem változik, és egyre erőszakosabban viselkedik, akkor mit lehet tenni? Elköltözni? Nem hiszem, hogy egy szomszéd miatt ott kéne hagyni az addigi életet és valahol máshol újat kezdeni. Beszélni a rendőrséggel? Jó megoldás lehet, viszont ha nem segít az ügyben bizonyíték híján, akkor mi történik? Jön a tűrés, a levegőnek nézés, a minél több kirándulás, hogy kelljen annyit otthon tartózkodni. De ez nem mehet a végtelenségig, kell valami tuti megoldás, hogy tudtára adjuk a kedves zaklató szomszédnak, hogy elég és ne tovább! Vajon meddig megy el az ember azért, hogy megvédje családját?

Az egész történet közben érezni lehetett azt a feszültséget, amit Tiberius úr miatt élt át a család, így mikor megtörtént a kifejlett mindenki megkönnyebbült. Vagyis mégsem, mert mégis egy szörnyű dolgot tettek a szomszéddal, amit talán soha nem tudják megbocsájtani maguknak.

Randolph, Rebecca és Tiberius
Forrás

Randolph Tiefenthaler a regény elbeszélője is ezeken ment végig, mert neki is jutott egy zaklató szomszéd Dieter Tiberius személyében. A két ember tökéletes ellentéte egymásnak. Míg Randolphnak megvan mindene: család, anyagi jólét, saját házrész, jó állás, addig Tiberius úrnak semmije sincs: segélyekből él, egyedül egy szuterénben alaksorban, abban a házban, ahol Randolphék élnek. Lehet, hogy pont ezért is nézte ki magának a családot Tiberius, legalábbis Randolph úgy gondolta. Végül pedig mikor már megtörtént a megmásíthatatlan tett, a következmény, amit maga után vont, mindent világossá tett. Nem azért zaklatta a Tiefenthaler családot Tiberius úr, mert féltékeny volt rájuk, hanem mert pszichológia eset volt, ezt egy pszichológus is alátámasztotta. Persze az, hogy Tiberius milyen személyiség volt, még nem változtat azon, amit elkövettek a szomszéd ellen. Hiszen igazából semmi olyat nem tett, amivel akár a rendőrség is foglalkozott volna. Ezért is esett annyira kétségbe a család, hogy ha a rendőrség sem segít, akkor ki fog. Mit is tett ez a kicsi, köpcös ember a Tiefenthaler család ellen? Felháborító dolgokkal vádolta meg őket, amik persze alaptalanok voltak, kétes jelentésű verseket küldött Randolph feleségének Rebeccának, mind ennek a tetejébe még fel is jelentette a szülőket.

Viszont ahogy szokás mondani, minden rosszban van valami jó, ahogy ebben a történetben is. Mégpedig az, hogy betekintést nyerünk egy sikeres építész, csodálatos családapa és férj életébe. Ami pedig kiderül, nem is annyira tökéletes, mint ahogy azt a külvilág tapasztalja. Rebeccaval egy ideje elhidegültek egymástól, apjával évek óta nem beszéltek, öccse pedig szőrén, szálán eltűnt. Azonban ez a probléma újra összekovácsolta az egész családot.

Ajánlom mindenkinek, de tényleg mindenkinek!

Összegzés:

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Rebecca
Kedvenc jelenet(ek): az összes, mert mindennel egy kicsit közelebb kerültünk, hogy megértük a végkifejletet.
Kedvenc idézetek:

„A gonosz akár még jót is szülhet? Vajon mennyire értékes az a jó, aminek a létrejöveteléhez valamilyen gonoszra volt szükség? Eltűnik ez a jó, ha eltűnik a gonosz?”

„A vesztes erős, mert nincs vesztenivalója, az élet látszólagos győztesei pedig gyengék, mert annyi mindenük van, amit meg szeretnének őrizni.”

„Hát nem borzalmas, hogy sohasem élhetünk félelem nélkül, mindegy, hogy gyerekek vagy felnőttek vagyunk?”

„A mobiltelefonjaink annyira megkönnyítik, hogy eltávolodjunk egymástól, anélkül, hogy a kapcsolatot elveszítenénk.”

„Az a mi problémánk, hogy ügyesen létrehozunk egy olyan társadalmi formát, amely megvéd bennünket, de ahhoz már nem vagyunk elég ügyesek, hogy megvédjük magunkat, ha a társadalom nem teszi meg. Hiszen még egy kis verekedésbe sem szívesen megyünk bele, attól félve, hogy a végén kiloccsan egy kis agyvelő, a mi agyvelőnk. Semmi sem tesz bennünket olyan erőssé és olyan gyengévé, mint az agyunk.”

„… a feleségem egyszer csak megkérdezte: kivel szeretkeztél te az előbb? Veled, válaszoltam értetlenül. Nem, mondta Rebecca, most nem azzal a nővel szexeltél, akin napközben keresztülnézel.”

„Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk.”