2017-09-30

Molyok&Bloggerek: Julia Lewis Thomson: Többek szerint - vendégírás (Többek 2.)


Nemsokára megjelenik Julia Lewis Thomson nagysikerű Többek sorozatának második kötete az Álomgyár Kiadó jóvoltából. Négy blogger és négy moly vállalkozott arra, hogy a Többek által nőcsábász Maximjának titkokban bővelkedő történetét véleményezze. Érdemes követni a Molyok&Bloggerek értékeléssorozat állomásait, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett még nyerhettek is két példányt a könyvből.

Ismét egy vendégírást olvashattok egy molytól, akivel zárul a Molyok&Bloggerek értékeléssorozta, szóval hajrá mindenkinek lehet mostmár minden értékelésben keresni a szavakat! Aki pedig a mai napi értékelést írta @NaNa_88 moly.

Fülszöveg:
Te melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?

Könyvinformációk:
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 272 oldal
ISBN: 9786155692536
Sorozat: Többek
Függővég: nem
Megjelenés időpontja: 2017. szeptember 28.
ITT előrendelhető


NaNa_88 véleménye:
Hogy én mennyit vártam erre!
A falat kapartam kínomban, hogy olvashassam. A Többek által is azonnal bekerült a kedvenceim közé, így nem volt kérdéses, hogy az általam már akkor annyira megszeretett Maxim történetét elolvasom-e. Mit elolvasom?! Elolvasom, felteszem a polcra és oltárt állítok neki, mert jaj, istenem imádom! ♥♥♥♥
Nekem az ő karaktere az egyik kedvenc típusom. A humoros, nőbolond zenész, nem kevés egóval megáldva. Persze ez csak a felszín. Ami a többség számára a láthatatlan burok alatt van, az az igazi, teljes énje. Amiért csak még jobban tudjuk szeretni.

Az első résztől kicsit eltérő hangulatú történetet olvashatunk a Többek szerintben. Itt már nem csak a hétköznapi problémákkal találjuk szembe magunkat. A szereplőink olyan falakba ütköznek, amikkel nem találkozunk minden nap. Végig izgultam, hogy mit tartogat számukra az élet, hogyan birkóznak meg az embert próbáló feladatokkal, hogyan veszik azokat a nagy akadályokat, amik eléjük kerülnek.
Megint kaptam hideget és meleget is. Nevetést, szerelmet, izgalmat, pofonokat, könnyeket, törődést. Egyszerűen nem tudom nem szeretni. Nekem a stílusa már önmagában a szeretem-imádom oldal felé billenti a mérleget, de emellett a cselekmény és a karakterek is olyanok, hogy a szívembe zártam miatta ezt a könyvet is. 
Nastya szintén heves természete miatt a Maximmal folytatott beszélgetéseik nagy része olyan volt, akár két hatalmas hullám, amikor összecsap. Mindketten erős akaratúak, szenvedélyesek és emiatt azt hihetnénk, hogy nem működnének jól hosszútávon egymás mellett. De ők mások. Ismerik egymást. Ismerik a sötétséget. Ismerik egymás lelkét. Egy olyan kapocs van köztük, ami elszakíthatatlan. És mégis. Az élet kegyetlen. Választás elé kerülnek. Ami egy életre nyomot hagy.

Mellékszereplők tekintetében is a teljes rajongásomat élvezi ez a mű. Vannak szerethető barátok és vannak olyan emberek, akiket leginkább a pokolba kívánunk.
Annáék vissza-visszatérése mindig mosolyt csalt az arcomra, mintha két régi barátot látnék viszont.
Utazás országok között. Utazás az időben előre és vissza. Két ember szemén keresztül egy örömmel és szenvedéssel teli kaland. Élet.

Csak ismételni tudom magam. Szerelem első olvasásra.
Azért volt egy pillanat, mikor elborította az agyamat a lila köd és azt mondtam, hogy ha EZ tényleg megtörtént, akkor én most azonnal indulok Pestre és "valakinek" szét lesz rúgva a valaga, mert ezt nem teheti meg vele! Velem! A szívem egyik legkedvesebb darabját adom oda ennek a srácnak, erre képes lennél ilyen kegyetlenségre?! Azt már nem! Ha addig élek is!
Olyan gyorsan olvastam amennyire csak tudtam. Egyszerűen tudni akartam mi következik. Tudnom kellett minél hamarabb, de leginkább azonnal, hogy amikor majd befejezve leteszem a könyvet mit fogok érezni.
Vajon mennyire fogja összetörni a lelkem? Mennyire leszek boldog? Mennyire fogok mosolyogni, amikor az utolsó oldal után becsukom? Bár érzelmek tekintetében megint megjártam egy komolyabb hullámvasutat, mégis újra egy olyan élménnyel gazdagodtam, amit semmiért nem cserélnék el. Mert igenis boldoggá tett, ugyanakkor meg is kínzott. Megkönnyeztem, mellette pedig hangosan nevettem. Vártam és vártam... A valós időben nem is olyan sokáig, lélekben mégis éveket. És minden percét megérte átélni.

Játék:
Többek szerint című könyvből két példányt sorsolunk ki 2017. október 1-jén azon játékosok között, akik az összes értékelésben megtalálják az elrejtett szavakat, és ezeket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírják. A Rafflecopter dobozba előbb be kell jelentkezni vagy Facebook azonosítóval, vagy egy olyan e-mail címmel, amire később ki tudjuk küldeni az értesítőt.
Figyelem! A nyereményt kizárólag magyarországi címre áll módunkban postázni! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő e-mailre vagy messenger üzenetre.

Többi értékelés:
Szeptember 1. – Anya olvas blog
Szeptember 8. – ZCsilla (vendégértékelés az Anya olvas blogon)
Szeptember 15. – Pandalány olvas blog
Szeptember 18. – gregsys (vendégértékelés az Anya olvas blogon)
Szeptember 22. – EditVagyok (vendégértékelés a Pandalány olvas blogon)
Szeptember 25. – Olvasó körút blog
Szeptember. 27. – agi89 (vendégértékelés az Olvasó körút blogon)
Extra nap:
Szeptember 30. – NaNa_88 (vendégértékelés az Anya olvas blogon)


2017-09-27

Top5Wednesday – blogger/vlogger ajánlásával


A Top5Szerdára Rétánál (Habár, a könyves kocsma) bukkantam rá. Ez egy hetente jelentkező rovat, amiben egy GoodReads-es csoportban megtalálható témákban fogok bemutatni könyveket. A csoportot meg is tudjátok nézni ITT, és ha kedvetek támad, akár csatlakozhattok is.
A mai téma a legszuperebb, mert olyan könyveket kell bemutatni, amit egy vlogger vagy blogger által ismertünk meg és olvastunk el. Nekem rengeteg ilyen könyv van a váró – vagy kívánságlistámon, viszont olyan nem sok, amit el is olvastam. Általában csak felpakolom őket a polcokra, aztán egyszer eljutok addig, hogy el is olvassam. Szóval most igen egyszerű a dolgom, mert kevés könyvből kell kiválasztani 5 darabot.

Barczikay Lilla: Anyám teremtményei

Beánál, a Könyvvilág blogon találtam rá erre a könyvre, mert éppen akkor magyar írókat és műveiket mutatott be, és nagyon megfogott a róla készült véleménye, ami ITT olvasható. Kíváncsi voltam, hogy valóban olyan nagyon szuper fantasy, mint, ahogy az egyik kedvenc bloggerem ír róla. Aztán mikor elolvastam nyugtáztam, hogy igen, ez tényleg egy nagyon király kis könyv. Bővebben ITT olvashatjátok az én véleményem.

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

Emlékszem még a csapból is ez a könyv folyt és én már akkor éreztem, hogy nekem ez kell! Nem szoktam olyan könyvekről véleményt olvasni, amit szerertnék elolvasni, viszont ennél nem tudtam ellenállni. Vagyis igazából csak kettő blogger értékelését olvastam el, mert őket követem nyomon, így nagyon örültem neki, hogy nekik nagyon tetszett. Az egyik blogger pedig Babó Buca, a Könyvfikusz – Egy lány blogja írója, akinek a véleményét ITT olvashatjátok. A másik pedig Noémi, az Egyszer volt... blog bloggerinája, akinek az írását ITT elolvashatjátok. Ha pedig az én véleményemre is kíváncsiak vagytok, azt ITT megtekinthetitek.

Rona Fire: Switch

Mikor elkezdtem ismerkedni az erotikus könyvekkel, akkor ez fel is felkeltette az érdeklődésem. Viszont nagyon féltem tőle, mert a Szürke 50 árnyalata nem jött be, körülbelül 20 oldalt olvastam el belőle és valahogy ezt a könyvet is hasonlónak gondoltam. Aztán jött Gorkie és meggyőzött az ellenkezőjétől. Utána pedig kicsit bátrabban láttam neki az olvasásának. Gorkie véleményét ITT olvashatjátok, az enyémet pedig ITT.

Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

Mivel követem a Blogturné Klub nyereményjátékait így erre a könyvre is ott akadtam rá. Szinte az összes résztvevő blogger véleménye egyre jobban azt az érzetet keltette benne, hogy ez a könyv engem akar és nekem szól. Aztán nem sokkal a könyvtárba meg is érkezett belőle egy példányt, és pedig mint az őrült szaladtam is kivenni. Szerencsére nem csalódtam benne, és azt kaptam, amit a bloggerek értékelései után vártam. ITT el is olvashatjátok, hogy miért imádom annyira ezt a könyvet.

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

A könyvtárban folyamatosan kerülgettem a könyvet, mindig megnéztem bent van e még, vagy kivitték, de mindig bent volt… gondoltam rám vár, viszont sosem vittem magammal. Aztán megláttam az egyik kedvenc bloggerem véleményét a könyvről, és gondoltam elolvasom, mert tudom, hogy nem szokott spoileresen írni, viszont a véleményét mindig kifejti úgy adja át, hogy el tudom dönteni, hogy nekem tetszene vagy sem. Ő pedig AniTiger lenne és ismét nem csalódtam az ajánlásában, mert nekem is nagyon bejött a könyv. AniTiger beszámolója ITT elérhető, az enyém pedig ITT.

Remélem ezzel az ajánlóval most én is tudtam olyan könyvet mondani, amiről azt mondjátok, hogy érdemes elolvasni. Ha pedig mégsem, akkor…

… nézzetek be a többi Top5Szerdázó blogger ajánlójába:
Arwen Dóri Deszy Gorkie Helie Hikari Judy Luthien Lovemagic Noémi Réta Vicky Wandamaci.


A képek a moly.hu oldalról származnak.

2017-09-26

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje [könyv vs sorozat]

Fülszöveg:
A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.
A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

Könyvinformációk:
Kiadó: Lazi Kiadó
Eredeti megjelenés éve: 1985
Első magyar megjelenés éve: 2006
Oldalszám: 366 oldal
ISBN: 9637138838
Fordította: Mohácsi Enikő

Véleményem:
A Mini-Könyvklub 8. fordulója miatt olvastam ezt a könyvet. A többiek véleményét ITT olvashatjátok el Ti is. Olvasás után pedig konkrétan ürességet érzek, mert még többet olvastam volna erről a világról, a szokásokról, a miértekről. Ezt pedig nem negatívumként mondom, mert nekem hatalmas kedvenc lett ez a könyv, eddig benne van az idén olvasott Top 5 legjobb könyvek között. A könyvet és a sorozatot szinkronba néztem és bevallom, hogy voltak mélypontok a könyvben, mikor azt mondtam, hogy nekem ez sok és nem folytatom. Viszont a sorozat végig fenntartotta az érdeklődésem, és csak amiatt olvastam tovább a könyvet, mert mindig vártam, hogy mikor érek ahhoz a részhez, amit a sorozatban láttam. Ez az értékelés pedig most a könyvet és a sorozatot fogja összehasonlítani, vagyis csak megpróbálom ezt megtenni.

Történet:
A könyvben:
Egy nagyon sokkoló történetet kaptam, amiben a nők csupán tárgyak. A népesség elkezdett csökkenni, ezt pedig annak tudják be, hogy Isten így súlyt le az emberekre, mert sokan elhagyták a hitüket. A szülni képes nőket átnevelik a Vörös központban, majd beosztják őket olyan házaspárok mellé, ahol a nők nem képesek erre. Így lesznek szolgálólányok, akik Istent szolgálják azzal, hogy gyermekeket hoznak világra az ő nevében. Minden ilyen nőnek átmossák az agyát, hogy ne lázadjon fel a rendszer ellen és tegye a dolgát: essen teherbe és szüljön. A legtöbb szolgálólány pedig bele is törődik a sorsában, de mindig vannak olyan elemek a rendszerben, akik nem illenek bele és belülről bomlasztják. Az olyan nők pedig, akik nem képesek szaporodni azt a vegyi hulladékkal szennyezett Telepekre küldik. Aki pedig a rendszer ellen valami bűnt követettet el, legyen az árulás, szembeszegülés, vagy egyszerűen nemi identitászavar, azt a Falra küldik.

Mire már kezdtem volna megszokni ezt a totalitárius rendszer, és hogy a nőknek nem sok beleszólása van a dolgok alakulásában vége lett az egésznek. Aztán jött a meglepetés, a könyv legutolsó fejezete. Először azt hittem az valami függelék, de kiderült, hogy szerves része a történetnek. Olvasás közben sokszor éreztem, hogy nem tudom merre járok az időben, és az események is csak úgy random, nem pedig egymást követően érkeznek. Ez az elején nagyon zavart, de az utolsó fejezet… az utolsó fejezet a kulcsa mindennek, hogy miért is volt a kavarodás a történetben.

A sorozatban:
A történet szinte ugyanaz, mint a könyvben, mégis vannak olyan részek, amiket megváltoztattak vagy nem olyan sorrendben jönnek egymás után, ahogy a könyvben. Emiatt kicsit érthetőbb, mert mint már említetted, a könyvben random ismertem ki a régi és új világot, itt pedig szépen sorba van téve. Ami miatt fáj a szívem, hogy sok olyan rész volt, ami teljesen máshogy volt a könyvben, mint a sorozatban. Több személyek fel voltak cserélve, egy személy helyett ketten követtek el fontos jeleneteket. Ami viszont a legnagyobb különbég azok a karakterek. A vége pedig… azt inkább szóra sem méltatnám. Sajnos pont a legjobb rész maradt ki belőle, és Moira is egészen más befejezést kapott.

Karakterek:
A könyvben:
Igazán a könyvben csak egy szereplőnek az életét követhettem végig ez pedig Fredé volt. Fredé, így hívják azt a szolgálólányt, akin keresztül megismertem azt a szörnyű rendszert, amiben élt. Nagyon furcsa kapcsolat alakult ki irányába, mert néha imádtam, máskor pedig csak azt kérdeztem tőle, hogy miért? Miért hagyta olykor magát, máskor pedig kiállt magáért. Talán félt, és megtört, néha viszont szárnyra kapott egy – egy titokban információmorzsa hallatán. Én inkább a lázadó, mint a beletörődő Fredét kedveltem meg, hiszen abban több volt az élet.
A másik kedvenc karakterem Moira volt, akit inkább a múltbeli események által ismertem meg. Ő egy igazi lázadó, aki mindig a kiutat keresi, és sosem törődik bele a rendszerbe, amit rá akarnak erőltetni. Így a visszaemlékezésekben rengetegszer olvastam arról, hogy próbált megszökni a Vörös központból, hogy lázadt apróbb tettekkel, és végül azt is megtudtam, hogy miként élt nem szolgálólányként a társadalomból kivetve, mégis benne élve.

A sorozatban:
Nos, ezzel voltak a legnagyobb gondjaim. Fredé sokkal dacosabb a sorozatban, mint a könyvben, ami alapjául szolgált. Ebben inkább az erőt sugárzó és nem beletörődő nőt kaptam, akit a könyvben is jobban szerettem. Szóval a sorozatbeli Fredé sokkal jobban bejött ,mint a könyvbeli, viszont nem teljesen adja vissza hűen így a karaktert Miora is több szerepet kapott, aminek nagyon örültem, viszont a végkifejlet egyáltalán nem az lett, mint a könyvben. Ezért vérzik is a szívem, de hát na… ez az alkotói szabadság.

Összességében
A könyvről:
Imádtam az összes katyvaszával és romlottságával együtt. Számomra egy igazi kultúrsokk volt ez a könyv és egészen mély nyomott hagyott bennem. Az elején azt gondolta, hogy nem lesz az én könyvem, aztán egészen beleszerettem, ami elég groteszk, hiszen egy szörnyű világ tárult elém. Nagyon nagy pozitívum, hogy számomra sokkal nyomasztóbb volt, mint a sorozat. Ez annak lehet az oka, hogy a képzeletem még veszedelmesebben képzelte el az egész rendszert, mint ahogy a sorozatban megjelenik.

A sorozatról:
Mint az értékelés elején is írtam, ez tartotta bennem a lelket, miatta olvastam tovább a könyvet. A nyomott hangulat teljesen átjött, ami a könyvben is megjelenik, amiatt egész élvezhető. Viszont azok a részek, amik teljesen máshogy lettek megfilmesítve nagyon nem tetszettek.

Ajánlom azoknak, akik:
- mindenkinek! Nem sok könyv van, ami ide sorolható, de ez igen. Egyszerre nagyszerű és kegyetlen ez a könyv! A sorozatot viszont csak azoknak ajánlom, akik képesek átrágni magukat a könyvön, mert egy kicsit véresebbre sikerült.

Értékelés:
A könyvre: 5/5 csillag

A sorozatra: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Fredé, Moira
Kedvenc jelenet(ek): Moira és Fredé beszélgetései a visszaemlékezésekben
Kedvenc idézetek:
„Szokás szerint nem vettünk tudomást arról, ami körülöttünk zajlott. Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte.”
„A változások nem egy pillanat alatt következnek be: egy fokozatos felfűtésű fürdőkádban akár halálra is főhet az ember anélkül, hogy észrevenné.”
„Nolite te bastardes carborundorum.”
„Mondom, nem írom, mert nincs mivel írnom, hisz az írás úgyis tilos. Ám ha ez mese, még ha csak az én fejemben létezik is, nyilván mesélem valakinek. Az ember nem mesél csak úgy magának. Mindig van valaki, aki hallgatja.
Még akkor is, ha nincs senki.”
„Élj a jelenben, használd ki a lehetőségeidet, ez minden, amid van.”
„(…) egy hatékony totalitárius rendszer – egyáltalán bármilyen rendszer – létrehozásához bizonyos előnyöket és szabadságjogokat kell nyújtaniuk legalább a kiválasztott keveseknek, cserébe mindazért, amit a többiektől elvesznek.”
„– Azt hittük, jobb világot teremthetünk.
– Jobbat? – bukik ki belőlem alig hallhatóan. Hogy hiheti, hogy ez jobb?
– A jobb sosem jelent mindenkinek jobbat. Mindig vannak, akiknek rosszabbat – feleli.” 


A képek a Pinterest táblámról származnak.

2017-09-25

Tomcsik Nóra: A változások kora (A változások kora 1.)

Fülszöveg:
Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Könyvinformációk:
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 326 oldal
ISBN: 9789631270242
Illusztrálta: Pongrácz Edit
Sorozat: A változások kora
Függővég: igen

Véleményem:
Tomcsik Nóra A hercegnő és a sárkányok dala könyvéről nemrég írtam meg az értékelésem, hogy annyira megtetszett, hogy kíváncsi voltam a másik könyvére is. Szerencsére utazókönyvben eljutott hozzám, így el is tudtam olvasni. Nagyon féltem tőle, mert nem vagyunk barátok a történelmi regényekkel. Viszont kellemesen csalódtam ebben a műben és úgy érzem, hogy megtört a jég és ezentúl a történelmi témájú könyvek felé is nyitott leszek.

A történet az 1900-as években játszódik. Több szemszögből ismerhettem meg a cselekményt. Az egyik Henry volt, aki egy árva, és szinte semmije sincsen csak a reménye, arra, hogy képes lesz kitörni a nincstelenségből. A másik George, aki egy grófnak a fia, de feladta az örökségét és a rangját azért, hogy papnövendéknek álljon. Kaptam egy pár részletet Charlotte és Sarah - George lánytestvérei - életéből is, és ott volt Anna, aki szintén egy rangos ember lánya.
Az összes karakter közül Henryé fogott meg a legjobban. A történet elején épp elhagyni készült a környéket melyen felnőtt. Nagy álma az volt, hogy rangot és vagyont szerezzen, hogy el tudja venni szerelmét, aki egy grófnak a lánya. Henry pedig egy árva gyerek volt, aki ugyebár ebben a korban szintre álmodni sem mert arról, hogy valaha is képes lesz kiemelkedni a szegények sorából. Henry mégis mindent megtett azért, hogy elérje célját: elutazott Londonba, ahol volt több munkája is, majd hajóra szállt, ami nagyon tetszett neki, így New Yorkba hajózott, hogy kitanulja a hajózás csínját-bínját. Ezeken a helyeken kívül még rengeteg helyen megfordult. Pont ezért szerettem az ő részeit, mert mindig talált valami kalandot és vártam minden egyes résznél, hogy vajon most mibe is keveredik. Ő tipikusan az a fajta srác, aki anélkül is bajba keveredik, hogy azt keresné. Henryben nagyon szerettem még, hogy egy kis naiv ficsúrként indult el otthonról, a történet végére pedig egy érett fiatalember köszön vissza a lapokról. 

George karakterét nem sikerült megkedvelnem, mert nem sok mindent tett a dolgokhoz. Igazából azt sem bántam volna, ha csak Henryről olvashattam volna. Na de vissza George karakteréhez. Ő egy gróf fia, aki úgy gondolta, hogy számára a papi hivatás a legmegfelelőbb. Ezt pedig nem nézte jó szemmel sem az anyja sem az apja, hiszen így lemondott az örökségről és a rangjáról. Abban az időben pedig ez a kettő dolog a mindent jelentette.
George és Henry pedig igazi jó barátok a társadalmi különbségek ellenére is. Folyamatosan segítik egymást, még akkor is, mikor George szerint Henry nem jó úton jár. Irigyeltem az ő barátságukat, mert valóban kitartottak egymás mellett bármerre is sodorta őket az élet.
A lányok egy picit lopták be magukat a szívembe. Főleg Charlotte karaktere, mert a regény elején egy kislányt ismertem meg, az idő múlásával pedig egy lázadó nőt kaptam. Szembement az akkori kor elvárásaival és nem hódolt be a szokásoknak, hanem a saját feje után ment.
Egy kis negatívumot szeretnék említeni, hogy néha nagyon lassan folytak az események, és azt éreztem, hogy sosem jutunk el a kaland végére, vagy egy újabb helyszínre. Aztán hirtelen felgyorsul minden. Kicsit jobban szét kellett volna osztani ezeket a részeket. Ettől eltekintve viszont nagyon szerettem olvasni, és bele tudtam magam élni a történetbe. Sőőőt! Kis extrát is megosztok veletek, ezzel a beleéléssel kapcsolatban, de csak akkor, ha megígérteket nem nevettek hangosan.
Extra: mivel esténként szoktam olvasni, így van, hogy beleszövődik a könyv eseménye az álmaimban, bár nem fordul ez sűrűn elő. Most viszont ez történt, és a legérdekesebb, hogy emlékeztem rá. Kíváncsiak vagytok, hogy mi volt az álmom? Elmesélem Nektek. Keswick városában, vagyis annak környékén éltem a családommal, a jelenlegi családommal, csak az 1900-as években. Éppen egy teadélutánt adtam, mikor valaki megvádolt azzal, hogy nem vagyok normális, mert nem követem a normákat, ezért be fognak záratni az elmegyógyintézetbe. Ez meg is történt és nem volt egy kellemes élmény. És hogy ezt miért meséltem el?
Azért, mert ez is tükrözi, hogy az írónő remekül vissza tudta adni a könyvben a kornak megfelelő viselkedést, elvárásokat és úgy mindent! Hatalmas gratuláció érte!
Összességében nagyon élveztem, meglepően jó volt! Szerettem, hogy bele tudtam magam élni, és egy új műfajt megismerhettem.

Ajánlom azoknak, akik:
- egy kis kalandra vágynak, úgy, hogy közben otthon maradnak,
- szeretik az 1900-as éveket, vagy csak egy kis időutazásra vágynak,
- szeretnének megismerni egy tehetséges írónőt,
- kedvelik a történelmi romantikus könyveket.

Értékelésem: 5/4

Kedvenc karakter(ek): Henry
Kedvenc jelent(ek): Henry new york-i kalandjai
Kedvenc idézetek:
„– […] Bajba kerülhetsz.
– Ennél nagyobba? – kérdezett vissza Henry nagyot sóhajtva. – Aligha.”
„– Drága Sarah, a szerelem szép dolog, de házassághoz nem mindig elég.”
„Henry nem akart lemondani álmairól, mert más egyebe nem volt, amihez ragaszkodhatott.”
„– A barátaink nem mindig részesei a teljes életünknek. A felnőtt lét szükségszerű velejárója, hogy idővel más utakat járunk.
– De ilyen különbözőeket?
– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek.”
„– (…) A szerelem mindig ennyire nehéz?  – Többnyire az (…)”
 A képek a Pinterest táblámról, a karakterképek pedig az Írónő oldaláról származnak.